¤ 4. fejezet

Egy kicsit késtem, és kicsit rövid lett, de itt van :) Jó olvasást, és komizzatok!!!

Mikor felértünk, és Rob meglátta, ahogy David az ágyamban feküdt, olyan képet vágott, mint aki egy marslakót látott volna. Mielőtt meg tudott volna szólalni gyorsan és röviden eldaráltam neki a történteket. Mikor befejeztem, még mindig úgy nézett, mint ha minimum ETI lenne a szobámba.

-      Mostantól nem fenyegethetsz azzal, hogy elmondod anyának, a perverz dolgaimat, mert én is beköplek. – fenyegetőzött.

-      Csak rajta. Mond el, de csak hogy tudd, tudok én rosszabbat is rólad, ráadásul anya nem is hinne neked. – mondtam mosolyogva.

Rob kiskorában nagyon sokat hazudott anyuéknak, és az óta semmit nem hisz el neki semelyik szülőm se. Amikor kijelentette, hogy rendőr akar lenni, anya csak úgy engedte meg neki, hogy normálisan viselkedik, és nem hall róla semmi rosszat. Nálunk nem úgy működik a munkavállalás, ahogy az embereknél. Nálunk, 24 év alatt, csak szülői engedéllyel lehet munkát vállalni. Rob 19 éves.

-       Te milyen gonosz vagy! – mérgelődött hangosan. – pontosan miért is mondtad ezt el nekem?

-       Csak kérdezni akartam, hogy kb. meddig lesz elájulva?

-       Általában 20 óra, de az elmondásod szerint nagyon kevés vér jutott a szervezetébe, ezért, lehet, hogy kevesebb ideig. – mondta magyarázva.

-       Köszönöm. – mondtam mosolyogva.

-       Nincs mit. Én most azt hiszem, megyek a pizzáért. – mondta, majd kiment a szobámból.

Leültem az ágyam szélére, és néztem, ahogy David alszik. Olyan nyugodtnak, és gyengének tűnt. Magától elindult a kezem az arca felére. Mikor hozzá értem megsimogattam. Forró volt. Gyorsan elhúztam a kezem. Miért ilyen meleg? Rob nem mondta, hogy lázas is lehet. Hirtelen ötletből kiindulva megfogtam a kezét, és próbáltam begyűjteni a forróságot a testéből. Éreztem, ahogy átáramlik belém. Kellemes melegség töltött el. Mikor elengedtem, újra megfogtam az arcát. Most már normális volt a testhőmérséklete. Elgondolkoztam azon, hogy honnan jutnak nekem eszembe ilyenek. Még sose hallottam, még olyat, hogy más boszorkány ilyet csinált volna. Lehet, hogy voltak rajtam kívül, de én nem tudok róla. Megfogtam a homlokom, és éreztem, hogy most én vagyok forró. Kimentem a fürdőbe keresni valamit lázcsillapítót. Találtam, valami házi készítésűt, amire nagyi írta gyöngybetűkkel:

Láz és fájdalomcsillapító, naponta két kanál

Valami lötty volt benne. Lementem a konyhába, és bevettem egy kanállal. A boszorkányok gyógyszerei gyorsabban hatnak, mint az embereké. Remélem, használ. Felmentem a szobámba, és leültem az asztalomhoz, és tanultam valamit, amire már nagyon nem emlékszek. Mikor hazaért a bátyám, megettük a pizzát egy szó nélkül. Nem kérdeztem meg a lázról. Nem tudom miért, de nem zavart. Bementem a nappaliba, és egész délután tévét néztem. Megittam 5 liter vizet, mert teljesen kiszáradtam, ráadásul nem múlt el a lázam, így bevettem még egy kanállal. David még mindig nem ébredt fel.

Mikor haza ért Peet az öcsém, elmentem fürdeni. Felvettem a pizsim, és mielőtt lementem volna a nappaliba megnéztem Davidet. Normális volt a test hőmérséklete. Kezdtem egy kicsit aggódni. Mi van, ha nem ébred fel? Gyorsan kivertem a fejemből ezt a gondolatot, és leszaladtam a lépcsőn a konyhába.

-       Szia, Lisa! – köszönt Peter mikor leértem. Nagyon hasonlít apára. Barma haj, barna szem. Ugyan abba a suliba járt, mint én, csak ő még csak másodikas volt.

-       Hellóka. Mi volt a suliban? – kérdeztem, miközben a szekrényben kerestem valami édességet.

-       Nem sok minden, csak Mr. Igazgató számon kérte rajtam, hogy hol vagy. Szóval hol voltál? – kérdezte, és leült egy székre a pultnál.

-       Itthon. – válaszoltam, és kivettem egy tábla csokit. – Kérsz?

-       Nem tudsz ezzel lekenyerezni. Anya örülni fog neki, hogy nem voltál suliban. – fenyegetőzött.

-       Nem akartalak lekenyerezni – mondtam gúnyosan -, csak megkínáltalak. Amúgy meg látod itt valahol anyát? Ha annyira érdekelné, mi van, velünk itthon lenne, nem gondolod? Maradtam volna inkább apánál.

Felrohantam a szobámba, és becsaptam az ajtót. Mióta eljöttünk apától, sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mi lett volna, ha ott maradok vele. Még akkor is, ha nem tiszta, rendes és legális módon szerzi a pénzt. Soha nem haragudtam rá ezért. Mindenkinek az jut, amit az élet adott.

Leültem az ágyamra, és ránéztem Davidre, aki elkezdett mocorogni. Fél percig forgolódott, aztán kinyitotta a szemét, és rám nézett.

-       Előbb be kellet volna becsapnom az ajtót. – mondtam mikor belenéztem a szép barna szemébe.

-       Meddig voltam kába? – kérdezte, ügyet se vetve a megjegyzésemre.

-       Kb. olyan 12 órát. – mondtam. Felhúztam a lában az ágyra, ráültem és szembe fordultam Daviddel. – Mi volt ez az egész?

-       Szerintem elég egyértelmű. – mondta mosolyogva. – Legközelebb, ha lehet, ne vérezzél előttem. Főleg, ne a szád.

-       Mi köze ennek a számhoz?

-       Mert, ha máshol vérzel, talán sikerül vissza fognom magamat. Bár ahogy emlékszem, és jól emlékszem, élvezted. – mondta, és ránézett a számra, amitől elpirultam. Ezt látva még jobban mosolygott.

-       Mit csináljak, hogy ne élvezd ennyire a helyzetet? – gondolkoztam szándékosan hangosan.

-       Szerintem semmit nem tudsz csinálni. Itt vagyok a szobádba, az ágyadba és rajtad alig van valami. – mondta és elég feltűnően végig nézett rajtam. Hát igen a pizsim nem sokat takart és elég vékony is. Próbáltam vissza fogni magam, hogy nem piruljak el, de ez az arckifejezéséből ítélve nem sikerült.

-       Most, hogy így végig mértél, elmondanád, hogy miért akarsz tudni rólam mindent?

Ezek szerint még is sikerült elrontanom a jókedvét. Boldogan ránevettem.

-       Tényleg tudni akarod? – kérdezte, és bele nézett a szemembe. Én csak bólogattam. – Ez is elég egyszerű. Tetszel nekem, és tudni akarom, hogy milyen vagy.

Meglepődtem, és kikerekedett szemekkel néztem rá. Elkapta a tekintetét, és felállt. Oda ment az íróasztalomhoz, és leült a székre. Újra belenézett a szemembe. Mindenre gondoltam, csak erre nem.

-       Most robbanhatsz. – mondta.

-       Miért robbannék?

Mert általában a lányok, ha bevallok nekik valamit, hiszti rohamot kapnak, és elküldenek melegebb éghajlatra.