¤ 5. fejezet

Sziasztok!! :)

 Most gyorsabban hoztam új részt! Komizzatok!!

-       Akármilyen furán hangzik, én nem foglak elküldeni sehova, ugyanis mélyen elítélem ez olyan embereket, akik ilyeneket csinálnak. – mondtam határozottan, és felálltam.

Adni fogok neki egy esélyt, hogy megismerjem. Attól, hogy volt, egy olyan kapcsolatom, ami úgymond halálos lett, nem fogok elszigetelődni a fiuktól. Alex más. Ő nagyon rosszkor találkozott velem. Talán, ha pár hónappal később találkozunk, nem így alakultak volna a dolgok. Az alatt a pár hónap alatt megszerettem, de csak barátilag. Úgy a barátság, és a szerelem között van, amit érzek iránta. David viszont jókor jött az életembe.

-       Ezt nem értem. – mondta, és fel ált velem szembe.

-       Meg akarlak ismerni. Te mindent tudsz rólam, de én szinte semmit nem tudok rólad. – mondtam a szemének.

Közelebb lépett, és megfogta az arcomat.

-       Remélem, nem fogsz csalódni. – mondta, és ránézett a számra.

-       Én is.

Elkezdett közeledni a szája a számhoz. Már épp csókolt volna meg, mikor valaki kinyitotta az ajtót. Olyan gyorsan ugrottam el tőle, mint még soha.

-       Látom felébredtél. – mérte végig Rob, Davidet – Remek.

Nem mondtam semmit, csak néztem Robot, aki még mindig Davidet fikszirozta. David csak állt, ugyanazon a helyen, ahol eddig, és tűrte a szemlét.

-       Peet üzeni, hogy sajnálja, és kér a csokiból. – mondta, és rám nézett.

Körülnéztem, a csoki után, és megtaláltam bontatlanul az ágyamon. Megfogtam, és oda adtam neki.

-       Mond meg neki, hogy nem baj, és hogy egye meg. – mosolyogtam rá. Reméltem, hogy veszi az adást, és kimegy, de még mindig ott ált az ajtóban. – Van még valami?

-       Ööö… Igen. Anya üzeni, hogy nem jön haza. – mondta zavartan.

-       Ezt eddig is gondoltam. Mikor volt ő valaha is itt? – kérdeztem mérgesen. – Ha nincs, más kimennél végre?

Megfordult, és kiment. Mielőtt becsukta volna az ajtót még visszafordult, és azt mondta, hogy „rajtatok tarom a szememet”, olyan nagy testvérnézéssel, és elment. Oda fordultam Davidhez, aki még mindig egyhelyben állt. Felém fordult, és belenézett a szemembe.

-       Szerintem én megyek, mielőtt a bátyád felnyársal. – nevetett a saját „viccén”.

Legszívesebben azt mondtam neki, hogy „Ne menj!”, de az egy kicsit furán jött volna ki.

-       Oké. Gyere. – mondtam, és elindultam a földszintre.

Egy szó nélkül jött utánam. A nappaliba Peet a csokiját ette. Mikor meglátta Davidet, majdnem félre nyelte a csokit. Nem álltam meg. Mentem egyenesen az ajtóig. Kinyitottam, és félreálltam, hogy ki tudjon menni.

-       Ennyire el akarsz küldeni? – mondta miközben kiment.

-       Nem. Én, nem akarlak elküldeni, és nem is küldtelek. Te akarsz ennyire elmenni.

Visszafordult, és bele nézett a szemembe.

-       Fogalmad sincs arról, hogy én mit akarok.

-       Akkor mond el. – kértem közönyösen.

-       Inkább meg mutatom.

Megfogta a derekam, közel rántott magához és megcsókolt. Ez a csók sokkal intenzívebb volt, mint az első. Sokkal több érzelem volt benne. Átkaroltam a nyakát, közelebb húztam magamhoz, és visszacsókoltam. Éreztem, ahogy elönti a testem a melegség, és szinte szikrázott körülöttünk a levegő. Egy perc múlva én szakítottam meg a csókunkat, mert nem kaptam levegőt. Elengedtem, hátrébbléptem, és zihálva vettem a levegőt. Ránéztem. Ő se volt jobb állapotban. Az ő vámpír ereje, és az én tűz erőm kiszívta a tüdőnkből az összes levegőt. Kis idő után, végre normálisan tudtam lélegezni. Közelebb lépett hozzám.

-       Szia Boszika. - adott egy puszit a számra, és eltűnt.

-       Szia. – mondtam a nagy sötétségnek.

Bementem a házba, ahol két érdeklődő szempárral találtam szembe magam. Elmentem mellettük, felmentem szobámba. Befeküdtem oda, ahol eddig David feküdt. Éreztem az illatát a párnán, és a takarón. Beletúrtam a fejem a párnámba, és a fejemre húztam a takarót. Beszívtam az illatát, és elkezdtem mosolyogni. Egyre gyorsabban dobogott a szívem, ahogy visszagondoltam az első, majd a második csókunkra. Azt akartam, hogy megint megcsókoljon, vagy csak megöleljen, vagy egyszerűen, csak legyen itt. Azt hiszem, szerelmes vagyok egy olyan vámpírba, akit nem ismerek, aki nagyon jól csókol, és akinek gyönyörű barna szemei vannak. Azzal a gondolattal a fejemben aludtam el, hogy szerelmes vagyok.