¤ 7. fejezet

ezer bocsi, hogy késtem :)) a suli a hibás :D

A kapuban találtam meg. Cigizett, és közben rugdosta a kavicsokat. Rögtön letámadtam:

-       Miért mondod mindenkinek azt, hogy járunk?

-       Tudod szivi én is ezt akartam kérdezni tőled. – mondta mosolyogva. Amikor kimondta, hogy szivi majdnem pofon vágtam.

-       Akkor nem te mondtad mindenkinek, hogy járunk? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

-       Nem, és ezek szerint te se. – mondta, és szívott még egyet a cigiből.

-       Mi lenne, ha eloltanád azt a szart? – kérdeztem miközben köhögtem a torkomba és a tüdőmbe jutó cigi füsttől.

Nem csinált semmit, csak nézte, ahogy szenvedek. Elegem lett a köhögésből. Kivettem a kezéből, ledobtam a földre és rátapostam.

-       Ezt, most miért? – kérdezte mérgesen.

-       Mert majdnem megfulladtam tőle, ha nem vetted volna észre. – kiáltottam rá és keresztbe tettem a kezem a mellkasomon.

Elkezdett mosolyogni, és közelebb lépett hozzám. Meg akart csókolni, de elfordítottam a fejem így csak egy puszit tudott adni az arcomra. Nem foglalkozott vele, hanem megölelt. Nem öleltem vissza. Nem fogom megadni magam ilyen könnyen.

-       Tudod, úgy nehezebb, ha tiltakozol. – mondta a hajamba.

-       Nem fogok a nyakadba ugrani, miután majdnem megfulladtam MIATTAD. – mondtam neki mérgesen. Legalább is úgy akartam, de nem tudtam rá haragudni. Túl közel volt hozzám, és éreztem az illatát, ami hamar kiűzte a haragot a fejemből.

-       Bocsánat. – mondta, de bele nevetett a végébe.

-       Mi ilyen vicces? – kérdeztem és felnéztem rá. ami kicsit nehéz volt, ugyanis még mindig nem engedett el. Igaz nem is akartam, hogy elengedjen.

-       Tudod vagy 2 éve nem mondtam senkinek ezt a szót. – mondta mosolyogva.

Találkozott a szemünk. Majdnem elolvadtam. A térdem elkocsonyásodott, és ha nem ölelt volna még mindig szorosan, valószínűleg elesek.

-       Tudod, ha valaki meglát minket így, akkor hiába magyarázzuk, hogy nem járunk. – mondtam még mindig a szemét bámulva.

-       Nem érdekel. Miért ne járhatnánk? – kérdezte.

-       Azért mert még meg akarlak ismerni. És az se biztos, hogy fogok veled járni. – mondtam, és el akartam húzódni tőle, de nem engedett.

-       Hova akarsz ennyire menni? – kérdezte mosolyogva.

-       Nem tu-tu-dom. – dadogtam. A szemei hatása alá kerültem és már egyszerűen nem tudtam több szót kinyögni.

-       Akkor nem mész sehova. – mondta és megcsókolt.

Átkaroltam nyakát és közelebb húztam. Ő átkarolta a derekam. A csókunknak a csengő vetett véget. Gyorsan elhúzódtam tőle.

-       Ez nem azt jelenti, hogy járunk. – mondtam és feltartottam az ujjam. – Csak barátok vagyunk.

-       Valószínű. Olyan barátok, akik csókolóznak, amikor eszükbe jut. – mondta vigyorogva. – Nem akarsz elszökni? – kérdezte a kapura mutatva.

-       Kösz nem. Kihagyom. Tudod, egy kicsit feltűnő lenne, hogy mindenki látott már, és hirtelen eltűnök.

-       Akkor, szia. – adott egy puszit a számra és eltűnt.

Olyan szívesen mentem volna utána. De nem tehettem. Túl sok igazolatlan órám van így is. Visszamentem az osztályterembe. Leültem az asztalomhoz Emily mellé.

-       Azt mondta, hogy nem ő terjeszt ilyeneket. – mondtam mikor leültem mellé.

-       Akkor ki? – kérdezte teljesen nyugodt hangnemben.

Végre a normális Emily, akit én ismerek és szeretek. Elmosolyodtam.

-       Mi olyan vicces? – kérdezte meglepetten.

-       Te. – mikor még mindig nem értette elmagyaráztam neki. – Nem áll jól, ha mérges vagy. Nem tudom, hogy ki mond ilyeneket.

Nem válaszolt, csak nézett maga elé. Szerintem azon kattogtak az agykerekei, hogy ki állít rólam ilyeneket. Bejött a tanár és lezavartuk az órát. Olyan gyorsan elment az összes, mint a gyors vonat. Igaz nem nagyon figyeltem. Folyton azon járt az agyam, hogy hol lehet most David. Nem tudom miért, de folyton olyan képek ugrottak elő az agyam fura részéről, hogy ő most egy másik lánnyal van, és engem csak etetett. Próbáltam elrejteni a képeket, de nem nagyon sikerült. A nap végére már annyira ideges lettem, hogy nem tudtam magamat szabályozni, és azon izgultam, hogy hozzám ne szoljón valaki, mert akkor idegességemben felgyújtom, vagy mit tudom én fel robbantom. Szerencsére nem szólt hozzám senki. Megúszta a suli tűz nélkül. Mikor kiértem és meg láttam azt, amit szerintem nem kéne. Davidet, aki egy fekete Mercedes oldalához támaszkodott. Az ÉN kocsim oldalához!!! NEM IS KOCSIVAL JÖTTEM!!!